Hogyan tudja segíteni a szarvasállomány ideális táplálkozását?
Ahhoz, hogy szarvasainkról takarmányozási szempontból megfelelően gondoskodjunk három fő tényezőt kell szem előtt tartanunk:
MIKOR?, MENNYI? és MILYEN? összetételű és beltartalmú takarmányt etessünk? A gímszarvasról gondoskodó ember számára mindez rendkívül összetett kérdés, hiszen a természet kiszámíthatatlansága tovább bonyolítja a feladatot.
Táplálkozási alapelvek
A szarvasfélék, így a gím- és a dámszarvas is az átmeneti táplálkozási típust képviselik: ők az ún. alkalmazkodók. Pázsitfűféléket- és lágyszárú kétszikűeket szívesen fogyasztanak, ugyanakkor nem vetik meg a rügyeket, bokrok hajtásait, illetve a fák kérgét sem. Képesek jól adaptálódni a környezet különböző feltételeihez. Napszaktól függetlenül akár napi 4-6 alkalommal is legelnek.
A vadon élő kérődzők nem közvetlenül az elfogyasztott takarmányból szerzik a táplálóanyagokat, hanem abból, amit a bendőben élő mikroorganizmusok előállítanak belőle. Ha a mikroorganizmusok számára nincsenek megteremtve a megfelelő életkörülmények, akkor az állat igényeit nem tudjuk kielégíteni a legkiválóbb összetételű takarmányokkal sem.
Ezt a bonyolult rendszert kell tehát támogatnunk ahhoz, hogy az egyedekben rejlő képességet minél inkább ki tudjuk aknázni. Ehhez nyújtanak segítséget a Cervi Granulated Feed termékcsalád takarmányai.
Takarmányozás a gyakorlatban
Az agancsfejlesztés táplálóanyag szükséglete rendkívül magas, lévén hogy az állatvilágban előforduló egyik legintenzívebb szövetnövekedésről van szó. Farmi kutatási eredmények alapján a bőgést/barcogást/üzekedést követő bármilyen negatív hatás (elsősorban takarmányozási eredetű) jelentős hatással van a következő évi agancsfejlesztésre.
A szarvasfélék evolúciós sajátossága, hogy a tél folyamán kisebb méretű a bendőjük, mely szabadterületi körülmények között a túlélés egyik záloga. Éppen ezért a téli, tél végi időszakban rendkívül fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű takarmány kiegészítés.
Az agancshullatás korfüggő, az idősebb gímszarvas bikák már február elején hullajthatják agancsaikat. Ekkor kezdődik az új agancs növekedése. Ilyenkorra az állatnak megfelelő kondícióban kell lennie, mindamellett olyan ásványi anyag és vitamin tartalékokkal kell rendelkeznie, melyek mennyiségben elegendőek, arányaikban megfelelőek az agancsépítéshez. A tavaszi szőrváltás első jelei ilyenkor még az állaton ugyan nem látszanak, viszont erre is fel kell készülnie.
Könnyű belátni, hogy ebben az időszakban létfenntartásának, agancsnövekedésének támogatására kiegészítő takarmányra van szüksége. Ezt a szükségletet, a klasszikus szemeskukorica, rétiszéna, ill. mezőgazdasági melléktermékek nem tudják minden tekintetben kielégíteni, még megfelelő adagolás mellett sem.
A takarmány felvételekor elsősorban az energiaszükségletét igyekszik kielégíteni az állat. Ezért fontost, hogy az állat számára felkínált, ill. felvett takarmány energiatartalmát alapul véve állítsuk be annak egyéb paramétereit (nyersfehérje, makro és mikroelemek, vitaminok…stb.).