Hogyan tudja segíteni a szarvasállomány ideális táplálkozását?
Ahhoz, hogy vadjainkról takarmányozási szempontból megfelelően gondoskodjunk három fő tényezőt kell szem előtt tartanunk:
MIKOR?, MENNYI? és MILYEN? összetételű és beltartalmú takarmányt etessünk? A vadról gondoskó ember számára mindez rendkívül összetett kérdés, hiszen a természet kiszámíthatatlansága tovább bonyolítja a feladatot.
Táplálkozási alapelvek
A szarvasfélék, így a gím- és a dámszarvas is az átmeneti táplálkozási típust képviselik: ők az ún. alkalmazkodók. Füvet legelnek, széles levelű gyógynövényeket esznek, de ugyanakkor a rügyeket és a bokrok éves hajtásait, illetve néha fák kérgét is elfogyasztják. Képesek jól adaptálódni a környezet különböző feltételeihez. Napszaktól függetlenül akár napi 4-6 alkalommal is legelnek.
A vadon élő kérődzők nem közvetlenül az elfogyasztott takarmányból szerzik a táplálóanyagokat, hanem abból, amit a bendőben élő mikroorganizmusok előállítanak belőle. Ha a mikroorganizmusok számára nincsenek megteremtve a megfelelő életkörülmények, akkor az állat igényeit nem tudjuk kielégíteni a legkiválóbb összetételű takarmányokkal sem.
Ezt a bonyolult rendszert kell tehát támogatnunk ahhoz, hogy a az egyedekben rejlő képességet minál inkább ki tudjuk aknázni. Ehhez nyújtanak segítséget a Cervi Granulated Feed termékcsalád takarmányai.
Az agancsfejlesztés táplálóanyag szükséglete rendkívül magas, lévén hogy az állatvilágban előforduló egyik legintenzívebb szövetnövekedésről van szó. Farmi kutatási eredmények alapján a bőgést/barcogást/üzekedést követő bármilyen negatív hatás (elsősorban takarmányozási eredetű) jelentős hatással van a következő évi agancsfejlesztésre.
Farmi kutatási eredmények alapján a bőgést/barcogást/üzekedést követő bármilyen negatív hatás (elsősorban takarmányozási eredetű) jelentős hatással van a következő évi agancsfejlesztésre.
A szarvasfélék evolúciós sajátossága a tél folyamán kisebb méretű bendő, mely szabadterületi körülmények között a túlélés egyik záloga. Éppen ezért a téli, tél végi időszakban rendkívül fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű takarmány pótlás.
Az agancshullatás korfüggő, az idősebb gímszarvas bikák már február elején hullajthatják agancsaikat. Az új agancs növekedése tehát ekkor kezdődik. Erre az időpontra az állatnak megfelelő kondícióban kell lennie, mindamellett olyan ásványi anyag és vitamin tartalékokkal kell rendelkeznie, melyek nemcsak mennyiségben, de egymáshoz viszonyított arányaikban is megfelelőek az agancsépítéshez. A tavaszi szőrváltás első jelei ilyenkor még az állaton ugyan nem látszanak, viszont erre is fel kell készülnie.
Könnyű belátni, hogy ebben az időszakban létfenntartásának, agancsnövekedésének támogatására kiegészítő takarmányra van szükség. Ezt a szükségletet, a klasszikus szemeskukorica, rétiszéna, ill. mezőgazdasági melléktermékek nem tudják minden tekintetben kielégíteni, még megfelelő adagolás mellett sem.
A takarmány felvételekor elsősorban az energiaszükségletét igyekszik kielégíteni az állat. Fontos tehát, hogy az állat számára felkínált, ill. felvett takarmány energiatartalmát alapul véve állítsuk be annak egyéb paramétereit (nyersehérje, makro és mikroelemek, vitaminok…stb.). A szervezett korábban említett feltöltésére kb. 4 hétre van szükségük, tehát már január elején (de jobb december közepétől, vagy a téli napfordulótól) közel azonos mennyiséget és összetételt kellene elfogyasztania, mint az agancsnövekedés későbbi szakaszában egy gímszarvas bikának. A bőgést/barcogást követően a bendő térfogata egy rövid időre megnő, majd ismét kisebb lesz és csak január közepétől növekszik a táplálékfelvétel. A takarmányozási szempontból kritikus időszak tehát a szaporodási időszakot követően április közepéig, végéig tart.